Annak ellenére, hogy az első szakirodalmi hivatkozás 1910 körül jelent meg az amalgám  fogtömések káros hatásairól, ma is milliószám szaladgálnak köztünk embertársaink, akik ezt az anyagot viselik a fogaikban.

Az amalgám mérgező hatása elsősorban a benne található higanynak tulajdonítható, ami a rágás és a szájban természetesen lezajló korrózió következtében folyamatosan bejut a tápcsatornába és onnan felszívódva eljut a test összes fontos szervébe.

Hogy az anyag veszélyes, azt semmi nem illusztrálja jobban, mint az a tény, hogy Németországban a kilencvenes évek óta kötelezik a fogorvosokat olyan leválasztó megvásárlására, ami a kezelő gépből kifolyó szennyvízből kivonja az amalgám darabokat, majd azt különösen veszélyes hulladékként kezeli. Náluk szigorúan tilos az öblítővízzel a csatornahálózatba engedni azt, amit a páciens kiköpött.

Miközben az amalgám toxikus volta immár egy évszázada ismert a fogorvoslásban, a bizonyosságra várni kellett a közelmúltig.

Hol van a higany a testünkben?

A tömésekből több módon lép ki a higany. Közvetlen higanygőz elpárolgás, ionizált leválás vagy oldódás, direkt beoldódás a nyálkahártyába, galvánáram képződés a szájban lévő sók következtében, egyaránt hozzájárul az összképhez. 

Hahn és munkatársai 1990-ben méréseket végeztek majmok és birkák segítségével. Kifúrták a kísérleti állatok fogát és radioaktív higannyal jelölt amalgámot tömtek bele. 29 nap elteltével leölték az állatokat és megmérték, hogy a különböző szervekben mennyi megjelölt higany található. Az eredményekből kiderült, hogy nem csupán az agyban - ahogy eddig sejtették - hanem az endokrin rendszerben és a tápcsatorna összes szakaszában nagy mennyiség mérhető.

Az egyes szervek higany tartalmát a következő lista tartalmazza a majmok esetében:

• Vér: 5,8 ng/g
• vázizomzat: 1,9 ng/g
• gyomor: 18,4 ng/g
• állcsontok: 7756 ng/g
• vékonybél: 69 ng/g
• vastagbél: 983 ng/g
• epe: 243 ng/g
• vese: 3053 ng/g
• széklet: 3490 ng/g

Mivel ismert, hogy az immunrendszerünk 80 százaléka a belekben elhelyezkedő ún.:Peyer-plakkokban fészkel, nem is csoda, hogy az utóbbi száz évben az immunrendszerrel összefüggő betegségek, allergiák, ízületi problémák rohamosan elterjedtek, egy időben az amalgám elterjedésével. 

Hatása és egy lehetséges védekezés

A szájüreg és a tápcsatorna flórája képes a higanyt szerves vegyületekbe építeni. Ez a legnagyobb probléma vele.

Amennyiben valaki nem jut elég vashoz és a szervezete vashiányos állapotban van, akkor a higanyt a vörös vérsejtek elraktározzák és bármikor vissza is tudják adni tiszta higany formában. 

A higany ionok pozitív töltésűek és határozott affinitást mutatnak egyes létfontosságú kéntartalmú vegyülettel. Ha kén van jelen a higany be tud épülni az aminosavakba és azokat telíti, megváltoztatva azok működését. 

Másrészt a fémeket tartalmazó enzimek esetén, amiknek a középső atomja fém (cink, szelén), a higany képes elfoglalni e fémek helyét és egy teljesen máshogy viselkedő molekulát hoz létre.

Mivel Magyarország lakosai jellemzően cink és szelén hiányban szenvednek, a fenti jelenség igen nagy valószínűséggel lejátszódik az amalgámmal élők szervezetében.

Némi védelmet jelent a megfelelő vitamin és ásványianyag (cink, vas, szelén) ellátottság, és az amalgám tömések végleges eltávolítását követő teljes méregtelenítés.

forrás: naturhírek