Mi is ez az AMARANT, talán a „Kakastaréj” vagy „Disznóparéj”, amit rendszeresen írtunk?
Botanikailag ugyanabba a családba tartozik – sok közös vonásuk van – de rendszertanilag független faj.

EREDETE

- Őshazája valószínűleg Közép-Amerika, itt található a legfőbb géncentrum.
- Az aztékok, inkák egyik fő tápláléka – a kukorica és a bab mellett – az amarant volt.
- Egyes források szerint az ősi görög légiók tápláléka között is szerepelt a „Disznóparéj”.


HAGYOMÁNYA (Szakrális növényből – biogabona)

Az inkák igazi kincse

- A régészek szerint ez az egyik legrégibb háziasított növény. Már 6000 évvel ezelőtti latin-amerikai sírokból is előkerült, de más bizonyítékok is vannak arra, hogy folyamatosan termesztették, hasznosították.
Amerika felfedezése előtt az ott élő népek számára alapvető táplálékforrás volt a kukoricával és a babbal együtt, akárcsak a gabonafélék a mai Európában. Tudatos termesztése 5-6000 évre nyúlik vissza. Akkori fontosságát támasztja alá az a feljegyzés is miszerint Monetzuma, az utolsó azték uralkodó, évente 5000 tonna kukoricát és 3700 tonna amaránt magot kapott ajándékba (adóba) alattvalóitól. Rajtuk kívül termesztették a Mayák, az Inkák és más elő-Kolumbiai népek is.

- Az amarant Közép-Amerika legősibb kultúrnövénye, amely tanúja volt az Azték és Inka birodalmak felvirágzásának és bukásának. Onnan származik, ahonnan - a kukorica, a burgonya, a paprika, paradicsom és a bab - érkeztek hozzánk.
Kolumbuszt követő hódítók sok új növény- és állatfajjal ajándékozták meg az öreg kontinenst, de jó néhányat ott felejtettek. Ilyen volt az amarant is.

- A XVI. Században, amikor a spanyol hódítók – Hernando Cortez vezetésével – eljutottak Mexikóba, Peruba, az amarantot már széles körben használták a bennszülöttek. Úgy is mint gabonát, és kultikus célú növényt. A spanyol hódítók nem nézték jó szemmel az aztékok amarant kultuszát. Ennek oka talán az lehetett, hogy az őslakók szent, testi, szellemi és lelki erőt adó növénynek tartották, amint az későbbiekben ki is derül, nem alaptalanul. A keresztény Európából érkező hódítók számára az amarant barbár rituálék eszközének számított. (Pl. lisztjét ember vérrel keverve vallási szertartásokon megették). Cortez úgy gondolta megoldani a "problémát" és úgy próbálta megtörni az aztékok ellenállását, hogy rendkívül keményen büntette még a termesztését is. Tűzzel-vassal irtotta az amarantot. Az amarant kultusznak hódoló indiánokat pedig kivégezték.

- A növény csak néhány, távol eső, rejtett ültetvényen maradt fenn. Az amarant visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg, és itt vészelte át - a mai ember szerencséjére - az "újra felfedezéséig" eltelt néhány száz esztendőt.
A világtól elzártan élő embereknek köszönhetően volt mihez nyúlniuk az amerikai kutatóknak.
Ennyit a „véres” előtörténetről.

És mi van ma?

- Az amarant visszaszorult - a spanyol hódításokkal eltűnt, a búza tudatos elterjesztésének köszönhetően - Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg. A mai Peruban, Argentínában és Mexikóban jelenleg is - nemzeti ételként - fogyaszthatják az amarant több fajtáját. A helyi népcsoportok tehát megőrizték ősi, az amarant növény leveléből és magjából készített ételeiket, és itt vészelte át az „újra felfedezéséig" eltelt néhány száz esztendőt.

- Nem csoda, hogy alig hallottunk róla: a hatvanas években ugyanis az amerikai katonai kutatók kisajátították, polgári tudós nem foglalkozhatott vele. Néhány évtizeddel később felszabadították a „katonai fogságból”, és akkor a tudományos világ képviselői egy minden szempontból jól leírt és valóban csodálatos növényt kaptak a kezükbe. Annyira csodálatosnak tűnt az Amarant, hogy a kutatók egy csoportja gyanút fogott. Különlegesen „negatív” teszteknek vetették alá, hogy megállapítsák: mik a rossz tulajdonságai? Ilyet viszont nem találtak!
A 70-es évek közepén, az Egyesült Államokban John Robson (University of Columbia) inspirálására kezdődtek meg a kutatások és ezzel egy időben a termesztést koordináló amarant centrum megalapítása. Reneszánszát tehát a ´70-es évek közepétől éli, amikor is a NASA kutatói felfedezték hasznos beltartalmi értékeit, és az űrhajósok étrendjébe is beépítették.

- Leveléért jelenleg Ny-Afrikában, Indiában, Kínában, Indonéziában, a Csendes-óceáni szigetvilágban, Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban termesztik. Az Egyesült Államokban bébi konzervekbe – a spenót helyett – is teszik.

- Magjáért Mexikóban és az Egyesült Államokban termesztik nagyobb mértékben.

- Európában - mint a reformtáplálkozás egyik kiváló eleme jelent meg - az utóbbi években, főként Németországban és Ausztriában termesztik és fogyasztják liszt és puffasztott amaránt formájában. Termesztési igényeit maximálisan kielégíti klímánk. Ellenállást mutat a legtöbb, a gabonaféléket veszélyeztető kártevővel szemben, így bio módon termeszthető.

- A kukoricához és a paprikához hasonlóan ez a növény is a törökök közvetítésével jutott el hazánkba. Magyarországon a növény vadfajtáit dísznövényként termesztették a főúri kertekben. A falusi kertekben manapság is láthatjuk, a kevésbé előkelő virágok között.
De, az élelmezési célra szánt fajtáját csak 15 éve termesztik hazánkban, és a 90-es évek elején államilag elismert magyar fajtát is sikerült kinemesíteni. 1994 óta a hazai szakemberek négy élelmezésre szánt amarántfajtát fejlesztettek ki.
A hazai bioüzletekben csak az elmúlt pár évben jelent meg. Az amarantmagot, amelyet otthon készített péksüteményekhez, süteményekhez adhatjuk, vagy díszíthetjük vele őket. Az amarantlisztet főleg a gluténmentes kenyérhez, péksüteményekhez, süteményekhez keverhetjük, annak érdekében, hogy mind a beltartalmi értékeit, mind a késztermék színét, ízét feljavítsa. A pattogatott amarantot egészséges nassolnivalónak kínálhatjuk.
Gyártmányfejlesztési kísérletek folynak a Központi Élelmiszer-tudományi Intézetben, hogy olyan pelyhet, puffasztott terméket, extrudátumot fejlesszenek ki, amely alkalmas müzlik, müzli-szeletek, snack-termékek előállítására édes és sós ízekben egyaránt. Jó minőségű, jobb el tarthatóságú gluténmentes kenyeret készítettek, a gluténmentes liszt 30%-át amarantliszttel helyettesítették. Ugyanitt fejlesztettek ki teljes egészében amarantlisztet tartalmazó, jó minőségű kenyeret is.


AMARANT – az „élet gabonája”
- Az amarant (Amaranthus) egy kultúrnövény-nemzetség, mely a világ számos részén elterjedt. Kb. 60 faj tartozik ide, melyek virágjai sokféle színárnyalatúak lehetnek. Ezek a fajok sok tekintetben hasonlóak a Celosia fajokra.
A növény neve a görög amarantos (Αμάρανθος vagy Αμάραντος) szóból származik, melyek jelentése: „ami sose hervad”, vagy „a nem hervadó” (virág).
(Der Name „Amaranthus" stammt aus dem Griechischen und bedeutet „unsterblich" oder „nicht welkend".)
Fontos tápláléknövénye volt az inkáknak és az Andokban ma kiwicha néven említik.
A régi aztékok is ismerték, ők huautli-nak nevezték a növényt. /
Bár néhány fajt gyomnövénynek tekintenek, a legtöbb faj értékes zöldség-, gabona- vagy dísznövény.

Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)

Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)

Nemzetség: Disznóparéj (Amaranthus)